Téli felkészülés, alapozás: I. rész

Sok megyei csapat már január elején elkezdte a félkészülést a tavaszi idényre, de biztos vagyok benne, hogy többen (akik nem a bajnokság megnyeréséért vagy kiesés elkerüléséért harcolnak) csak februárban kezdik az edzéseket. A rendkívüli időjárás a szabadtéri edzéseket mostanában gyakorlatilag kizárta hazánkban.  Ha a csapatnak nincs egy milliomos szponzora, aki külföldi edzőtáborba befizeti a játékosokat, akkor csak a tornatermek, tornacsarnokok maradnak a tréningek helyszínéül. Egészségügyi szempontok (pl.: légúti megbetegedések, izomsérülések nagy valószínűsége) miatt nem ajánlanám a rendkívül szeles, hideg, jeges időjárásban a műfüvön való edzéseket. Inkább maradjanak el az edzések!

A téli felkészülés célja – természetesen –a játékosok optimális edzettségi állapotba való hozása a tavaszi bajnoki mérkőzések kezdetéig.

A kérdés az, hogy ez lehetséges-e a megyei kiscsapatoknál? Ha igen, akkor hogyan?

Nagy valószínűséggel mondhatom, ismerve az általános állapotokat, hogy legtöbb csapatnál: NEM! Elsősorban az edzéslátogatottság mértéke a legnagyobb „antigravitációs erő”. Ha nem járnak el a játékosok LEGALÁBB HETENTE 3-SZOR a tréningekre, akkor a világ legjobb edzője sem tud rajtuk segíteni.

Mi a teendő, ha a játékosok zöme felvállalja a heti 3-szori foglalkozások: edzéseket és mérkőzéseket?

Nem célom és kompetenciám, hogy mély edzéselméleti fejtegetésekbe kezdjek, de szeretném a tapasztalataimat, szakmai ismereteimet az elkövetkező néhány hétben megosztani az érdeklődő edzőknek, játékosoknak.

Tehát a CÉL, hogy a játékosok március közepére (a tavaszi idény kezdetére) fittek, jó kondícionális állapotban legyenek azért, hogy a tétmérkőzéseken eltervezett taktikai feladataikat optimális módon meg tudják oldani.

Én 8 hetes felkészülési időszakot szoktam összeállítani (1 hetes mikrociklusokkal, illetve 2-szer 4 hetes mezociklussal). Ez sokszor bele szokott nyúlni a bajnokságba, de emiatt nem szoktam lerövidíteni a felkészülést.

Az edzések megtervezése során az alábbi elvek voltak a legfontosabbak:

·         Az egyéni különbségek elve. Nem szabad egységes csoportként kezelni a játékosokat a kondicionális feladatok összeállítása és végrehajtatása során! A játékosok aktuális edzettségi állapota, genetikai adottságai stb. nagyon különbözőek lehetnek.  Az azonos edzésterhelés hatására nem fog mindenki azonos módon reagálni. Van, aki lassabban, illetve gyorsabban fejlődik, és van, aki egyáltalán nem fejlődik. Sőt az is előfordulhat, hogy sérüléssel végződhet a nem megfelelően előkészített terhelés. Egy fociedzésen nincs mód mindenkinek külön-külön edzenie. Ezért én, ha a gyakorlat fajtája lehetővé tette, vagy 2-3 „azonos szintű” csoportot szoktam létrehozni, ahol a terhelés összetevőit (intenzitás, ingersűrűség, időtartam stb.) módosítottam egy kicsit, vagy olyan feladatot adtam, ahol egy-egy játékos saját maga változtatta meg a terhelés összetevőit. (Pl.: szökdelésnél ugyanannyi idő alatt kevesebbet szökdelt, vagy nem olyan magasra stb.)

·    A szuperkompenzáció alapelve. Az közismert, hogy megfelelő minőségű terhelés hatására a szervezet túlkompenzál. Ez a pihenési időben következik be. Ha nincs elég pihenési idő a két edzés között, akkor túledzés következik be. Na, ettől nagyon nem kell félni a megyei csapatoknál! A szuperkompenzáció azt a szintet és időpontot jelenti, ahol a következő edzés a leghatékonyabban elkezdhető. Ám, ha a hiányos edzésre járás miatt ez az időpont „csúszik”, akkor aluledzettség következik be. A fejlődés elmarad! Kondicionális szempontból szinte értelmetlen így az edzésre járás! Ez a helyzet - sajnos - ismerős!

·       A fokozódó terhelés elve. Azért, hogy a játékosok ereje, állóképessége, gyorsasága növekedjen csak egyre fokozódó, a pillanatnyi teljesítményszinthez igazított edzésterheléssel érhető el. A megszokottnál erősebb ingerek új alkalmazkodást váltanak ki, és így növelik a játékosok teljesítményét. Mivel az edzések számát és hosszát általában nem lehet növelni, így az edzéseken belül többek között a terhelés intenzitását, terjedelmét, a terhelés és pihenés arányát lehet a célnak megfelelően variálni.

·         A használat, illetve nem használat elve. Ha az edzések bármilyen ok miatt elmaradnak, illetve kimaradnak, akkor a test szép lassan leépül. Az izmok sokkal gyorsabban edzetlenné válnak, mint edzetté. Egy 6-8 hetes kemény felkészülés pozitívumait például egy sérülés miatti 3-4 hetes „pihenéssel” szinte teljesen el lehet veszíteni.

·         A változatosság alapelve. Célszerű az edzésterhelés összetevőit, az edzésmódszereket, a gyakorlatok fajtáit is rendszeresen váltogatni. Az új, szokatlan ingerek jobb adaptációt válthatnak ki. A játékosok is jobban viselik idegileg a nagyobb terheléseket, ha nem mindig ugyanazokat a gyakorlatokat kell végezni. Arra viszont oda kell figyelni, hogy új, ismeretlen gyakorlat betanulása során az edzésterhelés általában alacsonyabb. Ezért a túlzott változatosság is hátráltathatja a hatékonyságot.

·   A KONDÍCIÓEDZÉS = LABDARÚGÓEDZÉS elve. A játékosok kondicionális edzéseiben, gyakorlataiban lehetőleg legyen focilabda! Az amatőr labdarúgók sem szeretnek „szárazon” futni! Ők igaziból a focilabda miatt járnak edzésekre, illetve meccsekre. Hát akkor adjunk nekik labdát! A „http://www.megyeifocibelulrol.hu” honlapomon az OKTATÁSI ANYAG menüpont alatt a XIV. blokkban megtalálható ezen elv szakmai bemutatása egy 43 oldalas módszertani kiadvány formájában, amelyet egy holland videó alapján készítettem. A SZAKANYAG LETÖLTÉSE INGYENES! (A letöltéshez a honlapon ingyenes regisztráció szükséges!)

Legközelebb a bemelegítésről és a pulzuskontrollról írok. Úgy, ahogy én alkalmazom az edzésterhelések kialakítása, és a játékosok edzésintenzitásának felügyelete, illetve elfáradásának mérése során.