A Magyar Labdarúgás Napja, avagy aki legyőzte az Aranycsapatot

November 23-án pénteken délután Alsópáhokra látogattam a  „Magyar Labdarúgás Napja” című rendezvényre, filmvetítéssel egybekötött kerekasztal-beszélgetésre.

A főbb téma a következő volt:

„MIT ÜZEN AZ ARANYCSAPAT ÉS MILYEN PÉLDÁT MUTAT

A MAI CSAPAT A MAI SPORTSZERETŐ FIATALOKNAK?”

A díszvendégek a következők voltak:

Gellei Imre (a magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya),

Kereki Zoltán (edző, volt 37-szeres válogatott, a ZTE volt labdarúgója),

Szőcs János (edző, volt labdarúgó),

Dr. Török Lajos - Szepi (a Népstadion és az FTC létesítményeinek volt igazgatója),

Bita József (a ZTE volt labdarúgója),

Madár Gábor (edző, a ZTE volt labdarúgója),

Lang József (a ZTE volt elnöke),

Józsi György (a ZTE volt labdarúgója).

Moderátor:

Dr. Iglódi Endre volt.

Nagy érdeklődéssel vártam a találkozót. Szinte elsőként érkeztem a helyi Művelődési Házba. Engem nem is igazán a téma, hanem inkább a meghívott vendégek személye ösztönzött a részvételre. Zala megyében dolgozó edzőként gyakorlatilag szinte mindenkivel dolgoztam együtt, személyes szakmai kapcsolatot alakítottam ki.

Középiskolás koromban a ZTE NB-I-es ifjúsági csapatának voltam a tagja 3 évig. Akkoriban közvetlenül a felnőtt csapat mérkőzése előtt játszottunk legtöbbször a stadionban. Sokszor 5-10 ezer néző előtt focizni hihetetlen élmény volt a 70-es évek végén, 80-as évek elején. (A mai felnőtt csapatok többsége a fele nézőszámnak is örülhetne!) Ráadásul együtt utaztunk a felnőtt játékosokkal, közöttük Kereki Zoltánnal, aki akkoriban hihetetlenül népszerű volt. Mivel én is beállós poszton játszottam, természetesen nekem is példaképem volt. Nem csoda, hogy a későbbiekben végig 5-ös számmal futballoztam még felnőtt koromban is! J

Bita Józseffel, Madár Gáborral és Józsi Györggyel már mint pályakezdő ZTE utánpótlásedző találkoztam, illetve alakítottam ki szoros szakmai kapcsolatot a 90-es évek elején. Rengeteg érdekes történetet, anekdotát  és persze szakmai tanácsot osztottak meg velem és kollégáimmal. Mindig élmény volt velük találkozni.

Szőcs Jánossal akkor ismerkedtem meg, mikor kb. 14-15 évvel ezelőtt kisegítette a pacsai focicsapatot, és elvállalta az edzői teendőket. Nem véletlenül, hiszen fia is nálunk, Pacsán rúgta a bőrt. Később én lettem a felnőtt csapat, köztük a fia edzője, és 2002-ben 4. helyen végeztünk a megyei bajnokságban. Ez a helyezés, akkor a helyi csapat legjobb eredménye volt.

Gellei Imrének Pusztai László barátom mutatott be 2006-ban. Akkor készült el „Az alapfogalmaktól a mérkőzésekig” című módszertani kiadványom „nyers” változata. Gellei Imre szívesen elvállata a könyv szakmai lektorálását. Szakmai tapasztalata, személyisége, intelligenciája hihetetlen mély benyomást tett rám. Úgy gondolom, példaképe lehet a leendő és működő fociedzőknek egyaránt!

Hát ilyen edzők, labdarúgó szakemberek ültek ott Alsópáhokon, a Művelődési Házban egy asztalnál!

Ja, és nem szeretnék elfeledkezni a házigazdáról, Czigány Sándor alsópáhoki polgármesterről sem, aki mellesleg egykor focistatársam, első edzőm is volt Pacsán. Ő hívására igazoltam le a helyi csapatba, és a következő évben megnyerve a járási bajnokságot jutottunk fel a megyei  csoportba.

Bár én csak néző voltam, és nem szólhattam bele a moderátor által irányított beszélgetésbe, mégis  sok újat és érdekességet hallottam. Talán a legmeglepőbb az volt, hogy kiderült, hogy Szőcs János még pécsi színekben játszott az „Aranycsapat” tagjai ellen. Ráadásul simán legyőzték 2:0-ra a többek között Puskás Ferencet is a soraikban tudó Honvédot.

Utólag is gratulálok János bácsi! További jó egészséget kívánok!