A játékvezetők befolyásolásának 15 pontja

Tegnap két középcsapat meccsét láttam, ahol bár volt két 11-es és egy kiállítás, de igazából semmi említésre méltót, érdekességet nem találtam. Egyedül talán a hazaiak győzni akarása volt átlag feletti, illetve a szurkolók viselkedése jobban szórakoztatott, mint a mérkőzés. Ez adta az ötletet, hogy összeállítsam a játékvezetők befolyásolásának 15 pontját.

A játékvezetők hazai pályán való befolyásolásának 15 pontja:

Tanácsok J az egyesület vezetőinek és edzőinek.

1.  A meccse előtt fizess egy-két kört a legnagyobb hangú, hőbörgő szurkolóknak a büfében!

2. Tanácsold a játékosaidnak, hogy az ellenfél minden szabálytalan szerelésénél játszanak rá, fetrengjenek egy kicsit! Ezzel is izgassák fel a  szurkolókat!

3.  Az ellenfél szabálytalanságainál fordulj a szurkolókhoz: „Látjátok? Állandóan minket rugdos az ellenfél, és a játékvezető lapot sem ad!”

4. Tanácsold a játékosaidnak, hogy az ellenfél szabálytalanságainál mélységesen háborodjanak fel. Az ellenfelet  szidják, ne a játékvezetőt. Emlékeztessék a játékvezetőt, hogy az ellenfél játékosának már ez a sokadik szabálytalansága volt.

5.  Később a játékosok minden labdavesztésnél, - amit nem fúj le a játékvezető, és az ellenféllel történő testi ütközés után történt, - essenek nagyot, maradjanak lent a talajon. Játsszák el a „nagyhalált”. Várják meg, míg a játékvezető leállítja a játékot, vagy valamelyik játékos kipasszolja a labdát az oldalvonalon túlra.

6.   Az ilyen esetekben azonnal állj fel, rohanj a pálya széléhez, reklamálj hangosan, majd fordulj a szurkolókhoz: „Látjátok? Megint nem fújt a játékvezető!”

7.    Ha tényleg rosszul döntött a játékvezető, akkor a vizes palackot vágd földhöz vagy rúgj bele, és emeld az ég felé mindkét karodat!

8.  Tanácsold a játékosaidnak, hogy az ellenfél rossz ütemű szerelésénél úgy essenek el, hogy mindkét lábukat kapják fel, homorítsanak egy nagyot, majd miután a földre leértek, legalább ötöt forduljanak meg a hossztengelyük körül. A földre érés után pedig a közelben lévő füvet, - ha találnak -, fájdalmas arccal csomókban tépegessék ki.

9.   Tanácsold a játékosaidnak, hogy mikor az ellenfél megelőzi őket, és önkéntelenül hátranyúl a futómozdulat közben, kapjanak az arcukhoz, rogyjanak térdre. Aztán az orrukban vagy a szájukban keressenek valami folyékony anyagot, számolják meg a fogukat, tapogassák meg orrcsontjukat. Az ügyesebbek az állkapcsukat vagy a nyakcsigolyájukat is óvatos mozdulattal megvizsgálhatják.

10. Az ilyen esetekben azonnal állj fel, rohanj a pálya széléhez, reklamálj, hangosan követeld a piros lapot, majd fordulj a szurkolókhoz: „Látjátok? Ha mi csináltuk volna, akkor már biztos kiállított volna valakit tőlünk.”

11. Tanácsold a játékosaidnak, hogy gyors labdavezetés közben a feléje mozgó védő mellett passzolja el a labdát egy üres területbe, rúgjon bele a védő közelebbi lábába, aztán kb. egy méteres magasságban dobja fel magát, majd kézletétel nélkül laspanjon a talajon, mint a palacsinta. Maradjon mozdulatlan pár másodpercig. Ezt a műveletet célszerű, - ha a játékvezető még nem adott műesésért sárgalapot, - a büntetőterületen belül néhányszor megismételni.

12. Ha az ellenfél is reklamál, és esetleg testi kontaktust létesít az egyik hazai játékossal (pl.: lökdösi őt), akkor azonnal essenek hanyatt, fogják az arcukat. Maradjanak lent a földön. Visszaütni, lökni nem szabad!

13. Vedd kezelésbe a partjelzőt is! Ezért ültesd a szurkolókat a partjelző mögé, kb. a 16-os környékére. Nem baj, ha még egy láda sört is vitetsz nekik az egyik cserejátékossal.

14.  Bizonytalanítsd el a partjelzőt! Minden les megítélésénél hangosan reklamálj! Ha nem emeli a zászlót azért, ha emeli, akkor meg azért. Erősítsd fel az indulatokat! Fordulj a szurkolók felé: „Látjátok? Összevissza lenget.” Ha a hazai csapat javára téved, - leshelyzetben elengedi a csatárodat -, akkor ne felejtsd el hangosan megdicsérni!

15.  Csapadékos idő estén egy kis esernyőlengetést is be lehet vetni a cél érdekében! A partjelzőre meggyőző hatással lehet az 1-2 méterre mögötte vadul lengő esernyőkből áradó alkoholgőzös légmozgás.

Garanciavállalás:

Ha a fenti  15 pont alkalmazása esetén mégsem nyer a hazai csapat, akkor nem a tanácsokban, hanem a játékvezetőben van a hiba. J

Szemüveget csak a bírónak?

Az elmúlt hétvégén a Felsőrajk (7. hely → 8. hely) – Söjtör (13. hely → 10. hely) megyei II. osztályú meccset néztem meg. Váltakozó iramú, gólhelyzetekben bővelkedő mérkőzést láthattak a szurkolók. A találkozón – a mérkőzés történéseit objektíven végiggondolva – megérdemelt 3:1-es vendéggyőzelem született. De nézzük sorba a történéseket!

Erre a mérkőzésre úgy mentem ki, hogy a játékvezetők ténykedését (a játékosokkal, szurkolókkal való kommunikációjukat, a játék kimenetelét befolyásoló döntéseiket) fogom figyelni, illetve azt, hogy milyen módon tudja a játékosok viselkedése, szövegelése befolyásolni a játékvezetők ítélethozatalait.

Őszintén meg kell vallanom, hogy a játékvezetés összességében magasabb színvonalú volt, mint a játék. Az asszisztensek, partjelzők szinte hibátlanul – a szurkolók előtt „észrevétlenül” – lengettek, ugyanis nem szidták őket. A vezetőbíró szemmel láthatóan megpróbálta lapok nélkül levezetni a mérkőzést, de így is 2 sárgalapot és 1 piros lapot osztott ki teljesen jogosan. A hibája is az volt, hogy több szituációban is „elfelejtett”sárgalapot felmutatni. Egy-kétszer a szurkolók kritizálták ténykedését, de ez alapvetően nem befolyásolta későbbi döntéseit. Sőt volt mersze 1:1-es állásnál a 2. félidő közepén a hazaiak játékosát szövegeléséért kiállítani. Szerintem, szintén jogosan.

IGAZÁBÓL AMI TANULSÁGGAL SZOLGÁLHAT, AZ A HAZAI KIÁLLÍTOTT JÁTÉKOS VISELKEDÉSE. „Lehet-e edzés nélkül bajnokságot nyerni?” című blogomban már foglalkoztam a felsőrajki csapattal, amely akkor még az első helyen tanyázott. (E mérkőzés után a 8. helyre csúsztak vissza.) Ma már a válasz egyértelmű: NEM. Sajnos az első félidő lendületes játéka után a hazai csapat újra elfáradt a második játékrészben. Kevesebbet mozogtak, sorra rossz döntéseket hoztak, egyre több technikai hiba csúszott be az összjátékukban, a támadások befejezésénél. Jöttek a gólhelyzetek, és „el is mentek”. Aztán a 2. félidő elején kimaradt egy hazai ziccer, 6 méterről a kapusba lőtte a felsőrajki csatár a labdát, és ahogy ilyenkor lenni szokott, az ellentámadásból az ellenfél kiegyenlített. Aztán újabb hazai helyzet során elpattant a csatártól a labda, akivel a védő szabályosan ütközött. A felsőrajki támadó ahelyett, hogy a labda után lépett volna, eldobta magát. A játékvezető természetesen nem adta meg a büntetőt. Erre a játékos magából teljesen kikelve elkezdte szidni a döntéshozót, aki e viselkedést látva és hallva beküldte az öltözőbe a magáról megfeledkezett játékost. Ezután már csak az volt kérdés, hogy az ellenfél hány gólt rúg a mérkőzés hajrájában.

Ez a viselkedés sajnos nem egyedi a megyei bajnokságban. Sajnálatos módon sok olyan játékos van, aki sokszor nem bír az idegeivel, nem tudja elviselni a számára kedvezőtlen eseményeket, döntéseket. Egyből agresszív lesz: szidja az ellenfelet, saját játékostársát, a játékvezetőt, kiszól a szurkolóknak, köpköd, különböző testrészeit mutogatja. Legrosszabb esetben tettlegességig fajul a helyzet. Egyszerűen nem tudják megérteni azt, hogy ha a játékvezető sípjába fújt, és jelezte, hogy mi fog történni, akkor egy dühös játékos „kedves” szavai hatására nem fogja visszavonni a döntését.

Többször is megkérdeztem az ilyen játékosokat, hogy miért reklamálnak folyamatosan. Azt mondták, hogy azokban a játékhelyzetekben mindig igazuk volt, és legközelebb – hasonló helyzetben – majd a játékvezető (lelkifurdalás miatt) számukra kedvező ítéletet fog hozni.

Ennek a viselkedésfajtának a pályán való megjelenése a fáradtsággal egyenesen arányos. Ezért nagyon figyelni kell az edzőnek, ha ilyen típusú, jó képességű játékosa van, akkor látva a „közelgő vihar jeleit”, célszerű lecserélni, függetlenül attól, hogy „benne marad egy-két gól”.

Sajnos nekem is volt ilyen típusú játékosom. Nem is olyan régen! J Két meccsem is volt az idei bajnokságban, ahol kevesebben fejeztük be a mérkőzést. És természetesen ez a létszámhátrány jelentősen befolyásolta a végeredményt. Az idei utolsó meccsemen pedig, mikor a félidőben lecseréltem a kiváló képességű, de  „karatéra hajlamos” játékosomat, akkor meg volt sértődve. (A következő mérkőzésen, amikor már nem én voltam az edző, ki is állítatta magát.)

Ha ezt a blogot egy játékos olvassa, akkor ő pedig azt mondhatja, hogy ismer több olyan edzőt is, aki szintén nem irodalmi módon fejezi a játékvezetők iránti vonzalmát., főleg egy igazságtalannak vélt ítélet után. Csak a közlönyöket kell megnézni, hogy XY edzőt már a pályafutása során hányszor tiltották el a kispadtól.

VAJON AKKOR KINEK JÁR AZ A BIZONYOS SZEMÜVEG? SZEMÜVEGET CSAK A BÍRÓNAK?