Lehet-e edzés nélkül bajnokságot nyerni?

         Erre a kérdésre kerestem a választ, mikor megnéztem a Zala Megyei II. osztály déli csoportjában az elmúlt két hétvégén kettő mérkőzést. Először az 5. fordulóban a Felsőrajk (1. hely → 1. hely) – Páka VMSE (3. hely → 5. hely) meccset néztem meg. Köztudott, hogy a Felsőrajk SE csapatának tagjai nem nagyon edzenek, de 4 mérkőzés után 3 győzelemmel és 1 döntetlennel az 1. helyen álltak. Vajon győznek-e a rutinos játékosokból álló pákai csapat ellen? Igen, gyakorlatilag „legázolták” őket. Már a 25. percben 4-0 volt eredmény. A pákaiak szépítő gólja a mérkőzés végén esett, így a végeredmény 4-1 lett a hazaiak javára.

MI VOLT A TITKA A NAGYARÁNYÚ GYŐZELEMNEK?

• Egy magabiztos, rutinos kapus.
• Egy jól helyezkedő, jól fejelő hátvédsor.
• Sokat futó, támadásban és védekezésben is egyaránt aktív középpályás játékosok.
• Egy lendületes, mélységből induló, jó napot kifogó csatár.

 Hogy lényeges tényező volt-e, hogy milyen volt az erőnléte a győztes csapatnak?  NEM. A rutin, a pontos passzok, a ügyes helyezkedések, a jól eltalált lövések már az első félidőben „lelkileg földbe döngölték” a rutinos, képzett játékosokból álló pákaiakat. Elég motivációs bázis volt a négy gól előny a bágyadtan mozgó ellenfél ellen.

Ennek a győzelemnek a fényében érdekes volt megnézni a következő meccset, melyen szintén hazai pályán játszott a Felsőrajk SE (1. hely → 2. hely)  a Letenye SE (4. hely → 3. hely) ellen. A letenyeiek csapata kevésbé rutinos, de lendületes fiatal játékosokból állt, akik – úgy tudom – heti 2-3 foglakozással (edzéssel, edzőmérkőzéssel)  készülnek a hétvégi bajnoki meccsekre.

Vajon a tapasztalat, a rutin felül tud kerekedni a lendület, a fittség felett? Az első félidő kiegyenlített játékot hozott. (1-1 volt az eredmény a 1. félidőben.) A második játékrészben viszont a görcsösség, a rosszul eltalált lövések, a szövegelés volt jellemző a hazaiak játékára, míg a letenyeiek továbbra is lendületbe maradtak. Ennek a 2. félidő elején már meg is lett az eredménye: gólt rúgtak. Hiába próbálkoztak a hazaiak az egyenlítéssel, de az egyre inkább rájuk telepedő fáradtság rossz döntéseket és kivitelezéseket szült.

MI VOLT AZ OKA A VERESÉGNEK?

• A hátvédek együttműködése nem működött.
• A középpályások elfáradtak a 2. félidőben.
• A csatárok az elmozgó játék, gyors mélységi beindulások, helycserék helyett a pozíciós („egyhelyben ácsorgós”), kispasszos játékot erőltették. Lövéseik rendre célt tévesztettek vagy erőtlenek voltak.
• A széleken nem volt hatékony a játék.
• Néhány ember mentálisan szétesett. A hibákkal foglalkoztak, és nem annak kijavításával.

 Ezek a hibák – természetesen – tipikusak az olyan csapatoknál, ahol nincs meg a megfelelő nagyságú gólkülönbség, és elfogy az erő a lendületesebb (még bizakodó) ellenfél nyomásának hatására.

Térjünk vissza az eredeti kérdésre: „LEHET-E EDZÉS NÉLKÜL BAJNOKSÁGOT NYERNI?”

A „szomorú” L válaszom az, hogy IGEN!

Megyei szinten, ahol a csapatok játékosainak heti átlagos edzéslátogatottsága – saját tapasztalatom szerint – 0,5 és 1,5 között (!) van, SOKKAL FONTOSABB A RUTIN, A JÁTÉKOS KORÁBBI MÉRKŐZÉSTAPASZTALATA, GYORSASÁGA, LÖVŐTECHNIKÁJA rendszeres edzéslátogatottság nélkül, mint a képzetlen, rutintalan játékosok jó vagy kiváló edzettségi állapota. Az ilyen küzdelmeknél fontos, hogy a rutinos csapat minél előbb gólt (több gólt) szerezzen, hogy a második félidőben ne legyen „gólkényszere”, illetve az ellenfélnek „megcsapolja” a motivációs bázisát, lelkesedését.

Ebből az állításomból egyenesen következik, hogy EGY CSAPAT EREDMÉNYESSÉGÉT ELSŐSORBAN A MENEDZSELÉS, ÉS MÁSODSORBAN AZ EDZŐI MUNKA HATÁROZZA MEG.

Ha mindkettő magas szintű, akkor elkerülhetetlen a siker! J

”Show must go on!”

         Miután a hét elején a vezetőség megköszönte a munkámat – érdekes módon – megnyugodtam. Én egy olyan típusú ember vagyok, akit nagyon tud bántani a sikertelenség. Most, hogy megszűnt a stressz forrása, – függetlenül attól, hogy elvesztettem az edzői állásomat, – megszűnt a probléma is.

Természetesen a rendszeres írást folytatom a http://megyeifocibelulrol.hu honlapomon függetlenül attól, hogy nincs felnőtt csapatom. Tervezem, hogy az amatőr csapatok részére összeállított oktatási és gyakorlási anyagomat szerkesztett formába rendezem, és közzéteszem. Hátha valaki hasznosítani tud belőle néhány dolgot. 

Azt viszont nem tagadom, hogy „bujkált bennem a kisördög”, vajon mit játszanak a fiúk a hétvégén. Nyernek? Kikapnak? Mi változik meg?

Hogy kívántam-e, hogy kikapjanak? Gelsei mezbe öltözött Woodoo-babákat szurkáltam 100-as szögekkel?  NEM. Sőt, nem tagadom több játékos is a szívemhez nőtt szorgalma, a munkához való hozzáállása, személyisége miatt. Ők voltak azok, akik rendszeresen edzettek, meccsre jöttek függetlenül attól, hogy kisebb-nagyobb sérüléseik és problémáik voltak, tették a dolgukat. EZEK A FIÚK MEGÉRDEMLIK A SIKEREKET!

Aztán ma reggel az Interneten olvastam: BAGOLA – GELSE 1:2. Tehát megvan az első győzelem. A volt elnököm ült le a kispadra, és nagyon jó munkát végzett. A részleteket nem tudom a mérkőzésről, de volt egy meglepetés faktor: az összeállításban a kezdők között volt egy olyan játékos, aki bár nagyon jó képességekkel rendelkezik, de egyetlen egy edzésen sem volt nálam. Már felmerült a neve, hogy kupameccsen kellene játszania, de nekem az az elvem, ha valaki ifjúsági játékos létére egyetlen felnőtt edzésen se jelenik meg, akkor nincs helye még a cserék között sem, nemhogy a kezdők között. Inkább játszunk kevesebben! De a tehetséges ifjúsági játékosok edzésmoráljáról már eleget írtam, és nem akarok ezzel untatni senkit. Bár az is előfordulhatott, hogy az én személyem zavarta őket, és azért nem jöttek. Az elkövetkezendő időszakban bizonyára kiderül. Mindenesetre volt elnököm lépése eredményes volt, és az edzőt  - ebben a sikeréhes időszakban - alapvetően csak ez minősíti.

Viszont ezentúl nincs szándékomban egykori csapatomat rendszeresen elemezni. Természetesen eredményeiket figyelemmel követem, és drukkolok nekik, hogy ne a kiesés ellen kelljen küzdeniük.

A jövőben az amatőr focival, a környékbeli megyei csapatok meccseivel kapcsolatos  érdekesnek, hasznosnak vélt gondolataimat szeretném megosztani a kíváncsiskodókkal, és ahogy említettem az elején, a http://megyeifocibelulrol.hu honlapomon pedig a szakmai anyagok tárházát folyamatosan bővítem olyan edzésvázlatokkal, edzésgyakorlatokkal, amelyek a megyei, amatőr csapatok feltételeihez, körülményeihez adekvát módon igazodik, és remélhetőleg megkönnyíti edzőkollégáim munkáját.

És végezetül hadd ajánljam minden olvasómnak, edzőnek és focistának a Queen együttes „Show must go on” című dalának néhány sorát.

„…

Olcsó díszlet,

Itt zajlik életünk.

Taps és fények,

Álmunk és végzetünk.

Évre év, 

Míg megfakul a szó,

És elvész,

mit kerestünk.

Másik hős jön,

Más bűn, és más kaland.

Kulisszák mélyén,

Döntik el sorsunkat.

Mégse hagyd,

És soha fel ne add,

Tiéd a közönség.

Show must go on!

Show must go on!

…

Nem számít ami volt,

Te őrizd a mosolyt,

Vár rád a show!

Úhh... nem menekülsz,

Hisz visz a tűz.

Az álmod egyre űz,

Amíg csak élsz!

Jöjj hát és játsz!”

Én rossz edzőnek tartom magam (4. bajnoki meccs)

         „Most már NEM LEHET KIFOGÁS AZ, HOGY NEHÉZ ELLENFELÜNK LESZ. A nehézséget az jelenti, hogy most már nem lehet hárítani semmit a körülményekre (ellenfélre, játékvezetőre, talajra stb.). SAJÁT MAGUNKAT KELL LEGYŐZNI!” – ezt írtam az utolsó blogomban.

Sajnos NEM SIKERÜLT LEGYŐZNI SE MAGUNKAT, SE AZ ELLENFELET. Döntetlent játszottunk. Az első félidőben az ellenfél volt veszélyesebb, a második részben viszont mi nyomtunk, de nem sikerült túllépni az árnyékunkon. A vezető gólt szép akcióból szereztük, viszont a kapott gólnál többen is nagyot hibáztak. Utána már szerencsénk sem volt, a kapufáról kifelé pattant a lövésünk.

A tények:

• 4 mérkőzés után 1 döntetlennel, 3 vereséggel, 2 lőtt és 10 kapott góllal a 15. helyen áll a csapat.
• A három csapat, aki legyőzött bennünket az 1., a 3. és a 4. helyen áll.
• Kétszer játszottunk emberhátrányban két felelőtlen tettet követő kiállítás miatt. 
• A kiállítások akkor történtek, amikor még szoros volt az eredmény.

Kérdések:

• Nem volt szerencsénk?
• A csapat nem volt elég felkészült?
• Képességbeli problémák voltak?
• Nem tudtam kihozni a maximumot a játékosokból?
• Rosszul állítottam össze a csapatot?
• Rosszul cseréltem?

 AZ EGYESÜLET ELNÖKSÉGE VÁLASZOLT: MEGKÖSZÖNTÉK A MUNKÁMAT.

Ilyenkor mit lehet reagálni? Ilyen az edzői sors. Ha eredménytelen a csapat, váltani kell. Az eredménytelenség az én felelősségem is! Ha figyelmesen olvastátok az írásaimat, akkor bizonyára emlékeztek rá, hogy az első blogomban már megmondtam, ÉN – bizonyos szempontból – ROSSZ EDZŐNEK TARTOM MAGAM. J

UI.: Gelsei fiúk, bárki legyen az edzőtök, SOK SIKERT KÍVÁNOK! Győzzetek!

Már nem lehet kifogás (3. kupameccs és 14. edzés)

Szerdán újra kupameccset játszottunk. 2 hete legyőztük az ifistákat soraikban tudó Felsőrajkot, viszont hétvégén kikaptunk tőlük a bajnoki mérkőzésen. Most a nagykanizsai TE NB-III-as egyesülete következett. Sok esélyünk nem volt, de mindent megtettünk, hogy megnehezítsük a dolgukat. Ötvédős rendszerrel álltunk fel ellenük, és be kell vallanom, hogy nagyon jól helytálltak a fiúk. Csupáncsak két gólt kaptunk. Nagyon jó volt látni, hogyan zárt a védelmünk, hogyan szűkítették a területet, hogyan segítették ki egymást a fiúk. Bár 2:0-ra kikaptunk, de ez a taktikus játék a jövőre nézve mindenképpen biztató.

Hétvégén viszont támadnunk kell, gólt kell szereznünk, sőt többet is, ha győzni akarunk. Viszonylag gyengébb ellenfél érkezik hozzánk vendégségbe. Nem kell köntörfalazni, ki kell mondani:  KÖTELEZŐ A GYŐZELEM!

A pénteki edzést is ezen elvek alapján állítottam össze, bár meg kell jegyeznem, hogy újra „hatalmas” volt  a részvételi arány. (Mindössze 6 felnőtt játékos jelent meg a pénteki edzésen.)

A BEMELEGÍTŐ RÉSZBEN (25’): „Ajax-féle” labdás koordináció volt, amely során különböző labdaátadásokat, átvételeket, lefordulásokat, levételeket, gyors beindulásokat, íveléseket kellett végezni. (Közben gimnasztika volt.) 

A FŐ RÉSZ 1. BLOKKJÁBAN (20’): kapura lövések voltak a középpályás vonal átjátszásával. Az ékek kifelé vagy visszafelé mozogva  2:1-es játékhelyzetet teremtve segítettek átjátszani a középpályás játékost szimbolizáló bóját. A gyakorlat bal és jobb oldalon felváltva történt.

A FŐ RÉSZ 2. BLOKKJÁBAN (15’): 2:2 elleni támadásvezetések középről a középpályás vonal átjátszásával c. gyakorlat volt. Középről, a felezővonalról induló támadónak az előtte kb. 10 méterre lévő – két bója között helyezkedő  – középpályást kellett átjátszania a visszamozgó éktársának segítségével, akit egy védő kísért. (A bóják között mozgó védőnek csak a mélységi passzt lefülelve, vagy bójakerüléssel üldözve a támadókat lehetett labdát szereznie.) Két csapatra osztottam a társaságot: 12-12 támadást kellett végrehajtania egyik-egyik csapatnak.

A FŐ RÉSZ 3. BLOKKJÁBAN (20’): játék két külső kiskapura volt. A kapuk az alapvonalon túl 5 m-re voltak letéve. A 4:4 elleni játékban nem volt megkötés.

A LEVEZETŐ RÉSZBEN (10’): levezető futás volt.  Sajnos már sötétedett, így kapura lövéseket már nem tudtak csinálni a fiúk.

Szóval holnap nagyon nehéz meccset játszunk. A sérülések, a kiállítások megnehezítik a dolgomat. Döntenem kell: vagy a védelmem lesz stabil, vagy a támadó szekciót erősítem meg. Eddig a 2. verzióval mindig pórul jártam. Viszont most már NEM LEHET KIFOGÁS AZ, HOGY NEHÉZ ELLENFELÜNK LESZ. A nehézséget az jelenti, hogy most már nem lehet hárítani semmit a körülményekre (ellenfélre, játékvezetőre, talajra stb.).

SAJÁT MAGUNKAT KELL LEGYŐZNI!

Még nem késő (3. bajnoki meccs)

        „Azt szoktam mondani, hogy a GYŐZELEMHEZ MINDIG GYENGÉBB ELLENFÉL KELL vagy PISZOK NAGY SZERENCSE. A szerencse pedig mindig olyan csapathoz pártol, amelyik fejben és testben is felkészült játékosokból áll. A gyengébb ellenfelekkel még nem találkoztunk, és a szerencse is elkerült eddig bennünket.”

Ezek a mondatokat az előző blogomban írtam. SAJNOS IGAZAM LETT! L

Sajnos a szerencse nem véletlenül pártolt el tőlünk a tegnapi bajnoki meccsen. Egy közeli településre, Felsőrajkra látogatott el csapatom. Reménykedtünk, hogy a rutinos ellenfél ellen legalább 1 pontot szerzünk.

A mérkőzés az ellenfél lendületes támadásaival kezdődött, de a jó védekezésünknek hála,  álltuk a rohamokat. A kemény, helyenként durva meccsen a játékvezető nem állt a helyzet magaslatán. (Ő is megyei szinten teljesített. J) Aztán a félidő közepén az első gólt újra szabadrúgásból kaptuk. (A múltkori első gól is szabadrúgásból esett!) Ráadásul oly módon, hogy amit először rúgtak, az mellé ment, de visszarendelte a játékvezető, mert nem fújt a sípjába. (Először örültünk, hogy sárgalapot kapott a rúgó játékos, de nem sokáig. L) A második félidőben áttértünk egy támadóbb, kétékes játékrendszerre. Jöttek is a helyzetek. Volt egy 11-es gyanús helyzetünk, lerántás és sárga lap az ellenfél játékosának. Ekkor az egyik játékosom elégedetlenségét hangosan közölve,  a játékvezetőt kezdte „becézni”: piros lapot szeretett volna adatni az ellenfél védőjének. A PIROS LAP MEGLETT, DE Ő KAPTA! Így el is dőlt a mérkőzés. Próbáltunk küzdeni, de a rutinos ellenfél nem adott esélyt az egyenlítésre. Aztán el is fáradtunk, és a  végén még kaptunk két gólt.

„A szerencse pedig mindig olyan csapathoz pártol, amelyik fejben és testben is felkészült játékosokból áll.”

Fejben – sajnos – nem voltunk felkészülve erre az stresszes csatára. Remélem, tanulnak ebből a mérkőzésből a fiúk. MÉG NEM KÉSŐ!

“A sikeres emberek egy helytelen irányba tett lépést értékes tapasztalatként élnek meg, míg a sikertelenek a rossz irányt kudarcként fogják fel.”

Andrew Matthews

"O tempora, o mores!" (12. és13. edzés)

Az 1. bajnoki fordulóban nagy csatában 1:0-ra kikaptunk idegenben a megyei I. osztályból kiesett csapattól, majd itthon egy bajnokaspiráns együttes simán legyőzött bennünket 5:1-re. Most pedig egy rutinos középcsapathoz megyünk, ahol megint nagyon nehéz dolgunk lesz. Azt szoktam mondani, hogy a GYŐZELEMHEZ MINDIG GYENGÉBB ELLENFÉL KELL vagy PISZOK NAGY SZERENCSE. A szerencse pedig mindig olyan csapathoz pártol, amelyik fejben és testben is felkészült játékosokból áll. A gyengébb ellenfelekkel még nem találkoztunk, és a szerencse is elkerült eddig bennünket.

A héten megpróbáltam felkészíteni úgy a fiúkat, hogy az esetleges jó eredmény ne csak a szerencsén múljon. Jelen pillanatban 18 fős keretünk van, amelyben van két komolyabb sérültünk. Ez már csak 16 fő. Ebből mindkét edzésen a héten 4-en (!) jelentek meg. Csak kedden 4 fő, csak pénteken 7 fő edzett. Hát nem tudom, hogy LEHET-E SZERENCSÉNK ILYEN EDZÉSLÁTOGATOTTSÁGGAL? L

Alacsony játékos létszámmal (8 fő alatt) nehéz felkészülni, taktikai elemeket gyakorolni. Egy edző mindig örül, hogy lelkes ifjúsági játékosok is részt vesznek az edzésen, így bővülhet a felkészülési repertoár. HÁT ÉN NEM ÖRÜLÖK, NÁLAM BETELT A POHÁR!

Nem tudom, hogy más településeken, más egyesületekben is ennyire szomorú a helyzet, mint nálunk.

• A fiatal, tehetséges játékos nem akar a felnőtt csapatban edzeni, mert fárasztó, mert nem szórakozhat kedvére, mert edzeni, dolgozni kell.
• A fiatal, tehetséges játékos nem akar az ifjúsági csapatban sem szervezetten edzeni, inkább edzésidő alatt a haverokkal cselezget, bohóckodik szomszédos kispályán.
• A fiatal, tehetséges játékos nem akar a felnőtt csapat keretébe bekerülni, mert nem akar cserejátékos lenni.
• A fiatal, tehetséges játékos nem akar a felnőtt csapat kezdőjátékosa lenni.
• A fiatal, tehetséges játékos megígéri a vezetőknek, hogy sérülés esetén lehet rá számítani a felnőtt meccsen, de nem tartja be a szavát, inkább beteget jelent, szándékosan „lesérül”.

HOVA JUTOTTUNK EMBEREK?!

Pénteken mikor már megkezdtem 10 felnőtt játékossal az edzést, 6 ifista jelentkezett az elnök „unszolására” edzésre. Bevállaltam őket, bár az előre kiépített pálya és az eltervezett gyakorlat már nem volt ideális ekkora létszámra. Kapura lőttünk, 1:1-es támadásokat vezettünk ekkora létszámmal egyetlen kapura. „Nem baj!” – mondtam, - „Legalább már edzenek!” Aztán két részre osztottam a keretet, hogy külön-külön kisebb csoportokban tudjak taktikai elemeket gyakoroltatni a fiúkkal. Az egyik brigád velem lett volna, a másik pedig addig kiskapura játszott volna. Igen, játszott volna! Mert a „drága ifistáim”, szó nélkül fogták magukat, és befejezettnek tekintették az edzést, bevonultak az öltözőbe. Így azokat a taktikai elemeket, mérkőzésszerű játékokat, amelyekhez nagyobb létszám kellett volna, már nem tudtam gyakoroltatni.

Felteszem a kérdést: EZT CSAK EGY FOCIEDZÉSEN CSINÁLJÁK MEG? SAJNOS NEM! Nagy valószínűséggel megcsinálják ezt az iskolájukban, az ismerőseik és családjuk környezetében, olyan esetekben, ahol a felelősség, a tisztelet, a munka, a kötelesség valamilyen formában megjelenik.

Ha Cicero élne, a fejét vakarná és újra ezt mondaná: „O tempora, o mores!”

Ó, idők, ó, erkölcsök!

Rossz időket élünk, ha már ilyenek az erkölcseink.