Amikor valaki csalódást okoz, választhatsz. (2. bajnoki meccs)

„Ha az életben mindig ugyanazt csinálod, akkor az élettől mindig ugyanazt az eredményt kapod!” – mondta Andrew Matthews író.

ÉN UGYANAZT CSINÁLTAM: ÚJRA ROSSZUL DÖNTÖTTEM. Az előző blogomban említettem, hogy „Megpróbálunk határozottan, lelkesen, gólra törően, nem bunker focit játszani. A várhatóan nagy számú hazai közönség megérdemli!” EZ VOLT AZ ELSŐ HIBÁM? (Lehet, hogy túlértékeltem a csapatot? Be kellett volna állni „sünbe”?) Tavasszal 4 gólt kaptunk, most ötöt! L

Most jön a magyarázat! J De nézzük az eseményeket sorrendben!

Viharos, szeles időben, zuhogó esőben kezdődött a bemelegítés, aztán  több mint negyedórát áztak feleslegesen a fiúk a játékvezetők töketlenkedése miatt. Állítólag nem működött az online jegyzőkönyv. (Ebben a bajnokságban már Interneten kell kitölteni a mérkőzés jegyzőkönyvét.) Nem értem, hogy miért nem volt jó a „régi” rendszer: a papírjegyzőkönyv kitöltése, majd este a játékvezetők a meccs adatait feltöltik a netre. A „nagyon okos” MLSZ nem gondolt arra, hogy a mérkőzés előtt esetleg nem lesz áram, vagy internet-hozzáférés vagy éppen az egész országban szinte egyszerre történő feltöltés lelassítja az MLSZ Adatbank szerverét?!

Aztán megkezdődött a mérkőzés, illetve a rémálom. A tavaszi események kísértettek: távoli szabadrúgás, 25 méterről a hosszúba, a kapus nem érte el (?), beadás, fejes két védő között. Az eredmény már 0:2, és még mindig csak a 14 percben jártunk. Aztán 1 perc múlva szép támadás a részünkről. (1:2) CSODA TÖRTÉNT?

38. percben egyik hátvéd húzódása miatt váltani szerettem volna (a cserejátékosom már a partjelzőnek is szólt), mikor kiállították a sérült játékosomat. Kiállítás, büntető. VÉGE A CSODÁNAK! EZ VOLT A MÁSODIK TÉVEDÉSEM? (Előbb kellett volna cserélnem?)

A büntetőt még sikeresen hárította a kapusom, de a második félidő 1. percében eldőlt a meccs. Újra bekaptunk egy távoli lövést. Utána már csak az volt a kérdés, hogy mennyit rúg még az ellenfél. ÖTÖT! L

Sajnos el kell ismerni, hogy az képzettebb játékosokból álló ellenfél ma jobb volt nálunk. Mi lett volna, ha 11 emberrel nyomjuk végig a mérkőzést? TÉR-IDŐ ANOMÁLIA! J

A vereség hozzátartozik a játékhoz, de sajnos negatív jelenségek is felszínre kerültek a mérkőzés után, amelyek nagyon veszélyesek lehetnek egy közösség életében. Van egy szabály a fociban, soha ne szidd a gyengén teljesítő játékosokat, KÖZVETLENÜL A MECCS UTÁN NE KRITIZÁLD AZ AMÚGY IS ROSSZ HANGULATBAN LÉVŐ JÁTÉKOSOKAT! Ez indulatokat szabadíthat el, olyan események, szóváltások történhetnek, amelyeket később már nem lehet meg nem történté tenni.

“Amikor valaki csalódást okoz, választhatsz: elkezdheted kritizálni, sértegetni és zavarba hozni, vagy pedig megpróbálhatod helyre hozni a problémát.”

Andrew Matthews

A hétvégi fellépésre várva mint Lagzi Lajcsi „előzenekara” (2. KM és 11. edzés)

Kedden elmaradt az edzés, mert szerdán kupameccset játszottunk. 2 hete legyőztük Pacsát, és most a másik szomszéd „fellegvár”, Felsőrajk csapata volt az ellenfelünk. Tavasszal a bajnoki mérkőzésen szoros meccsen legyőztek bennünket idegenben, és most elérkezett a visszavágó ideje. Azt nem tudom, hogy aki készítette ezt az irányított kupasorsolást, figyelembe vette-e azt az egyszerű tényt, hogy egy hét múlva bajnoki meccsen is össze fogunk csapni. Talán igen, talán nem!

Az elmúlt évek során sokszor találkoztam azzal a kérdéssel: „TOVÁBBJUSSUNK-E KUPAMECCSEN, VAGY NEM?”

Az ellenzők azzal érvelnek, hogy sokan késő délutánig dolgoznak, és a mai világban nem tehetik meg, hogy előbb lelépnek a munkahelyükről. Többen távol tanulnak, kollégiumban laknak, és csupáncsak hétvégére jönnek meg. Így egy amatőr csapat csak nagyon nehezen tud kiállni. (Néha még a kocsmából is kell játékosokat verbuválni! J) Ráadásul pénzbe is kerül: vagy a rendezést vagy az utazást kell finanszírozni. Ezek a csapatok sokszor az ifistákat küldik el a meccsre, így nagy valószínűséggel kikapnak és kiesnek. (Akkor van gond, ha az ellenfél is így gondolkodik, és ők a „serdülőt” állítják ki. J)

Én a másik csoportba tartozom. Én egyrészt jó lehetőségnek tekintem a kupameccset arra, hogy „éles” meccsen kipróbáljak egy-két felnőtt és ifjúsági játékost, akik a felnőtt bajnoki mérkőzésen egyáltalán nem vagy kevésbé jut szóhoz, és így egyszerűen nem tud bizonyítani. Másrészt kísérletezhetek olyan játékrendszerrel, megoldási módokkal,  amelyeket bajnoki meccsen már „rizikós” kivitelezni, hiszen értékes pontok múlhatnak rajta. A harmadik indok pedig az, hogy így TÖBB JÁTÉKOS JELENIK MEG A MECCSEN, MINT AZ EDZÉSEN. Múlt kedden csak 5 (!) felnőtt játékos volt edzésen. A szerdai edzőmeccsen 12 fő játszott. A pénteki edzésre viszont negatív hatása van. Pénteken 8 felnőtt és 5 tarcsis játékos edzett. Múlt pénteken 11 felnőtt volt. (Többen a szerdai edzőmeccsen való sérülésre hivatkoztak L Hatan voltak, akik a héten mindkét alkalommal megjelentek.)

A negyedik ok, hogy ÉN MINDIG GYŐZNI SZERETNÉK! Soha nem küldenék úgy játékosokat a pályára, hogy „ne hajtsatok, nyugodtan kapjatok ki!”

Tehát az én válaszom: HA JOBBAK VAGYUNK, AKKOR JUSSUNK TOVÁBB A KUPAMECCSEN!

A meccsen bár nem a legjobb összeállításban jelent meg a rivális csapat, de nagyon kemény ellenfélnek bizonyultak, még úgy is, hogy kb. 60 percet emberelőnyben játszottunk egy kiállítás miatt. Az első félidő 0:0 volt, majd ahogy fáradt az ellenfél, úgy egyre több gólt sikerült rúgnunk. A végén 4:1-re győztünk. Mindkét félidőben más-más játékrendszert próbáltunk ki több-kevesebb sikerrel. (Ja, és megérkezett, és eredményes is volt az „elveszett” csatárunk! J)

Hétvégén itthon játszunk egy nagyon erős ellenféllel: tavasszal négyet rúgtak itt Gelsén nekünk. Megpróbálunk határozottan, lelkesen, gólra törően, nem bunker focit játszani. A várhatóan nagy számú hazai közönség megérdemli!

A pénteki edzést is ezen elvek alapján állítottam össze.

A BEMELEGÍTŐ RÉSZBEN (25’): hármas/négyes labdás gyakorlatok voltak, amelyek során különböző labdaátadásokat, átvételeket, levételeket, kényszerítőket, gyors beindulásokat kellett végezni helycserével. (Közben gimnasztika volt.) 

A FŐ RÉSZ 1. BLOKKJÁBAN (15’): kapura lövések voltak kényszerítő átadás után. A védelmi vonal átjátszását gyakoroltuk.

A FŐ RÉSZ 2. BLOKKJÁBAN (15’): beívelés, érkezés ékváltással c. gyakorlatot végezték a fiúk. 2-2 fő felváltva adott be. A többiek pedig a 16-os vonaláról ékváltással érkeztek. (Ha kimaradt a helyzet, akkor a 16-os vonaláig kellett sprintelni.)

A FŐ RÉSZ 3. BLOKKJÁBAN (10’): támadásvezetések a szélen, érkezés a 4 fő helyre c. gyakorlat egy labdás nagykoordinációs feladat volt, amelyben a hátvédek kivételével mindenki aktívan részt vett. Itt – labdajáratás után – felváltva történtek a széleken a támadásvezetések, a csatárok és a középpályások meghatározott pozíciókba való érkezésével. Először zavaró nélkül végezték a fiú utána zavaróval.

A FŐ RÉSZ 4. BLOKKJÁBAN (15’): 4:4 elleni játékhelyzetben támadásvezetéseket végeztek a 4 fős csapatok. A négyeslánc helyes mozgásának gyakorlása volt a cél. (A négy támadó a felező vonalról indult teljes szélességben, a 4 védő pedig a 16-os vonaláról.)

A LEVEZETŐ RÉSZBEN (10’): célba rúgások voltak.  A kapu keresztlécét kellett eltalálni a 16-os vonaláról. Utána levezető futás volt.

Szóval holnap várhatóan nagy létszámban érkeznek a szurkolók, nézők, kíváncsiskodók az első hazai meccsünkre, mivel nagyszabású rendezvényt tartanak hétvégén a település aktív szervezői. A többnapos rendezvény programjai közé – Lagzi Lajcsi mellett –  a mi meccsünk is felkerült. Ráadásul MI VAGYUNK AZ „ELŐZENEKARA” A MŰVÉSZ ÚRNAK, mivel majd utánunk következik a színpadon. J

Hát mi láttuk az elmenő busz hátulját! (1. bajnoki meccs)

         Tegnap lejátszottuk az első bajnoki mérkőzésünket: KIKAPTUNK. Itt elvileg be is fejezhetném a blogomat, hiszen a fociban is, mint sok más helyen, csak a pontok, a gólok, az eredmény számít, a magyarázat nem különösebben. Viszont írtam már arról a fontos tényről is, hogy tanulni csak a hibákból lehet. Hát hibáztunk egy-két dolgot! L

Múltkor említettem, hogy az „álom 20-as” keretünk gyorsan és szinte észrevétlenül lecsökkent 16 főre. Ebből a 16 főből két ember még arra sem vette a fáradtságot, hogy telefonáljon, hogy nem jön el a bajnoki mérkőzésre. Sőt, el sem lehetett őket érni! Igen, EZ A MEGYEI FOCI! Büntessem meg őket? Hogyan? Hiszen nem is találkozom velük! Woodoo varázslattal?! J

Sajnos ilyen szinten nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, amit első felindulásomban tennék, hogy elzavarom őket. Egy nagyobb létszámú, szorgalmas játékoskeret esetén meg lehetne csinálni, de gondolni kell a jövőre is. Mi van, ha található még pár hozzájuk hasonló  „lappangó tehetség” a játékosállományban, akkor szép lassan el kellene küldenem a fél csapatot? Nálam első az elbeszélgetés, a második alkalom után viszont NINCS BOCSÁNAT! Tudomásul kell venni az ilyen játékosnak, hogy az ilyen tettel megsért engem, megsérti a csapatot, megsérti a gelsei fociközösséget (vezetőket, szponzorokat, szurkolókat). Viszont, ha még egyszer elköveti ugyanazt a hibát, akkor azt már tudatosan teszi, és az ilyen szintű sérelmet, pimaszságot már nem szabad eltűrni!

Természetesen változtatnom kellett az eltervezett kezdő csapaton a hiányzások miatt, de nem estünk kétségbe, csak egy picit voltam mérges. Az erős ellenfél ellen, ráadásul idegenben célszerű volt, hogy a héten gyakorolt játékrendszert alkalmazzuk.

VÉDEKEZÉSBEN EGÉSZ ÜGYESEK VOLTAK A FIÚK. Sajnos az első félidő hajrájában egyszer hibáztak hátul, és az ellenfél meg is büntetett bennünket. A második félidőben gyakorlatilag nem volt érdemleges helyzete az ellenfélnek.

TÁMADÁSBAN VISZONT VAN MIT JAVULNUNK! Az első félidőben kétszer nyílt lehetőség a gólszerzésre, de elkapkodták a játékosaim a befejezést. A  második félidőben sokkal nagyobb helyzetek maradtak ki. Kétszer vezettük rá a labdát a kapusra, volt egy ígéretes fejesünk, de az rivális csapat hálóőre jó napot fogott ki. Talán erővel jobban bírtuk a meccs hajráját, mint az ellenfél, de gólt nem sikerült szereznünk. És a végén említem meg (HALKAN!J), hogy egy szabályos 11-esünket nem adott meg a játékvezető. (Sőt az ellenfélnek sem, de mivel annak a helyzetnek a folytatásaként az ellenfél támadója eszmélt először, és a kapuba gurította a labdát, végül is őket nem érte hátrány. Ezzel a góllal nyertek.)

Pszichológiában ismert tény, hogy ha valaki a célját csak egy nagyon pici dolog miatt nem tudta megvalósítani (a problémát megoldani), az általában mérgesebb, frusztráltabb lesz, mint aki mindvégig nagyon messze volt a célja elérésétől. Az az ember, aki csak egy fél perccel kési le a buszát, az sokkal dühösebb lesz, mint aki fél órával.

HÁT MI LÁTTUK AZ ELMENŐ BUSZ HÁTULJÁT! L

”Győzni sohasem könnyű, de megpróbálni azért érdemes.” (9-10. edzés)

         ÚJRA FEL KELLETT ÉBREDNEM ÁLMOMBÓL! Szeretném, ha a csapatom sikeres lenne. Szeretném, ha én is sikeres lennék, de ezt a játékosok nélkül nem lehet megtenni!

A hét elején elterveztem az edzésanyagot, hogy mit fogunk gyakorolni, hogy az első bajnoki meccsünkön sikeresen szerepeljünk, de a heti EDZÉSLÁTOGATOTTSÁG ELKESERÍTETT.

A játékoskeret szép lassan el kezdett apadni. A 20 fős keretből már csak 16-an maradtak. (A többiek sérülés, munka, tanulás miatt kiestek.) Ráadásul két csatáromat is elvesztettem. Így egy a játékosállományhoz jobban illeszkedő játékrendszer alapelemeit kellett volna megismertetnem, begyakoroltatnom a héten a fiúkkal.

De hát a többségük nem jön edzésre?! A  tervezett kezdő 11-ből a héten 3 fő két edzésen, 4 fő csak egy edzésen, 4 fő egy edzésen sem volt. 

EZ A MEGYEI FOCI!? L

“A történelem bebizonyította, hogy a legnevezetesebb győztesek rendszerint nyomasztó nehézségekkel kerültek szembe, mielőtt teljes diadalt arattak. Győzelmük titka az, hogy sohasem szegte kedvüket a vereség.”

B. C. Forbes

Hát nehézségek már vannak! És a győzelmek jönnek? J A kedv megmarad???

Tehát ahogy említettem a heti edzésanyag egy új, a megváltozott játékosállomány tudásához jobban illeszkedő az 5-4-1-es védekező alapszerkezetre (alapfelállásra),  illetve 3-4-3-as támadó alapszerkezetre (alapfelállásra) épülő játékrendszer alapmozgásainak az oktatása, begyakorlása volt. (Ezt a játékrendszert az elmúlt bajnokságban már megismerhették, és néhány mérkőzésen alkalmazhatták is a régi játékosállomány tagjai.)

Úgy terveztem, hogy kedden és pénteken is ugyanazokat a gyakorlatokat, feladatokat végezzük, de a keddi alacsony létszám (5 felnőtt és 3 ifista) ezt megakadályozta.

A két edzés alapfelépítése a következő volt:

Az edzések részletes leírása az éppen fejlesztés alatt álló „MEGYEI FOCI BELÜLRŐL” HONLAPOMON lesz megtalálható, amely szeptembertől lesz elérhető. Ezen a honlapon a július 17-től megtartott ÖSSZES EDZÉSEM TARTALMA olvasható lesz.

AZ ELŐKÉSZÍTŐ RÉSZBEN (10’): „fejtágító” volt. A támadó alapfelállás alapján megjelöltem a játékosok helyét 10 db bójával a nagypályán. (Ezen bóják alapján végezték az edzés további részében az alkalmazott labdás koordinációs gyakorlatokat a játékosok.)  Megmutattam a srácoknak a helyüket, felállítottam őket a pozíciójukba. Elvégeztek néhány labdajáratást. Majd megmutattam a védekező alapszerkezetet. Átbeszéltük a védők mozgását bizonyos alapesetekben. Megbeszéltük és gyakoroltuk a gyors átmenetet a két alapszerkezet között.

A BEMELEGÍTŐ RÉSZBEN (35’): alkalmazott labdás koordinációs gyakorlatok voltak, amelyek során (bal és jobb oldalon felváltva) labdakihozatalokat (labdaátadásokat, célirányos lefordulásokat, különböző átvételeket, levételeket, kényszerítőket, gyors beindulásokat) kellett végezni a támadó alapfelállás alapján letett bójákhoz igazodva. (Közben gimnasztika volt.) 

A FŐ RÉSZ 1. BLOKKJÁBAN (15’): Támadásvezetések a szélen, érkezés ékváltással c. gyakorlat a bemelegítés során felépített labdakihozatalokra épült, illetve azok folytatása volt.

A FŐ RÉSZ 2. BLOKKJÁBAN (10’): Támadásvezetések a szélen, érkezés ékváltással c. gyakorlatot már védők zavarásával kellett végezni.

A FŐ RÉSZ 3. BLOKKJÁBAN (15’): Támadásvezetések a szélen, érkezés az öt fő helyre c. gyakorlat egy labdás nagykoordinációs feladat volt, amelyben a hátvédek kivételével mindenki aktívan részt vett. Itt is – az előző támadásvezetésekre épülve – felváltva történtek a széleken támadásvezetések, a csatárok és a középpályások meghatározott pozíciókba való érkezésével.

A LEVEZETŐ RÉSZBEN (10’): 11-es rúgások voltak.  Mindenkinek min. kettőt kellett rúgnia. Aki kihagyta, annak 1 kört kellett futnia. (Sajnos volt olyan, aki két kört futott.)

Szóval elkezdődik a bajnokság holnap. Idegenbe megyünk, ráadásul a megyei első osztályból kiesett csapathoz. Ez lehet előny, de hátrány is. Lehet, hogy nem vesznek bennünket a meccs elején olyan komolyan, aztán a végén már egyre idegesebbek lesznek. J Vagy mindenáron bizonyítani szeretnének, és nagyon el akarnak bennünket verni. L

MI A CÉLUNK? MI A CSAPAT CÉLJA?

„A siker egyenlő a célokkal. A siker döntő mértékben a célok függvénye, ezért, hogy sikeresek lehessünk, első lépésben elérhető, reális célokat kell kitűznünk magunk elé! Ha nem megfelelően tűzünk ki célt, nem reális számunkra, vagy nincs pontosan meghatározva, nem leszünk kellőképpen motiválva. A motiváció hiánya miatt a kitűzött célt nem sikerül teljesíteni, kudarcba fullad.” – fogalmaz Brian Tracy, és én egyetértek vele.

A CSAPATUNK NEM AKAR BAJNOK LENNI, de nem is akarunk kiesni. Szeretnénk jó középcsapat lenni, amelynek játékosai, vezetői, szurkolói ne attól rettegjenek minden héten, hogy „ha a következő meccsen véletlenül kikapunk, akkor utolsók leszünk.” És az én idegeim sem kötélből vannak! J

Bármilyen nehéznek tűnik a holnapi mérkőzés, de azért az egyik kedvenc Formula-1-es pilótám szavai fognak vezetni bennünket:

„Győzni sohasem könnyű, de megpróbálni azért érdemes.”

Kimi Raikkönen

„Inkább játszunk szépen, és veszítsünk, vagy … ?!” (1. kupameccs)

Picit megkönnyebbültem. Na jó, nagyon! J NYERTÜNK A KUPAMECCSEN! Ráadásul Pacsán nyertünk, a régi csapatom ellen. Félreértés ne essék: nem az ő vereségük volt a fontos, hanem a mi győzelmünk. Új, formálódó csapat vagyunk, ahol minden pozitív dolognak örülni kell.

Bár a meccs nem indult jól, mert a mérkőzés előtt fél órával derült ki, hogy a 4 újonnan leigazolt játékosunknak nincs meg a versenyigazolványa. Szerencsére pont négy cserém volt, akik szintén nekiálltak melegíteni. Aztán a hivatalos kezdési időpont előtt pár perccel jött a jó hír: „megvannak az igazolások”. Kezdhettünk.

A 20-as keretből 16-an tudtak eljönni a mérkőzésre. A meccs előtt izgultam, hogy kit fogok kihagyni a keretből, hiszen csak 5 játékost lehetett becserélni, de – sajnos L – felesleges volt. (Azt meg kell jegyeznem, hogy az ellenfél 10 játékossal kezdett, és csak a végén egészültek ki. Így nagyon sokáig létszámfölényben játszottunk)

Az első félidőben tetszetősen játszottunk, sőt az első gólunkat az előtte héten gyakorolt támadásvezetésből szereztük meg. Aztán több ziccerünk is kimaradt.

Közben jegyzeteltem: „GYAKOROLNI: a támadás-befejezéseket, az ékek védekezését, a támadó középpályás védekezését.”

A második félidőben több poszton is cseréltem. Az első negyedórában még jó is játszottunk, egy szép gólt is lőttünk, de aztán szétesett a játékunk. Pontatlanul passzoltunk, a gólhelyzetek nem tudtuk értékesíteni. A mérkőzés befejező szakaszában az ellenfélnek is volt egy gólhelyzete, de a védők önfeláldozóan mentettek.

Közben jegyzeteltem: „GYAKOROLNI: a pontrúgásokat: szögleteket, szabadrúgásokat támadásban és védekezésben is.”

Összességében: vannak pozitív jelek, ügyesen játszott egy-két játékos, de még nagyon sokat kell gyakorolni ahhoz, hogy erősebb ellenfelek ellen is megálljuk a helyünket. EDZÉS! EDZÉS! EDZÉS!

És végezetül az is JÓL ESETT, hogy a meccs után a régi pacsai játékosaim, barátaim meghívtak egy üveg sörre, és 1-2 órát el tudtunk beszélgetni a fociról, a csajokról és az élet érdekes dolgairól, többek között az alábbi idézetről is. J

„Aki focizott vagy aki valódi drukker, az tudja, a futball a győzteseké. Idegen a játék szellemétől például azt mondani, hogy inkább játszunk jól, szépen, és veszítsünk, mint rossz játékkal nyerjünk. Nem. Nyerni kell. És ha nyerünk, azt úgyse lehet mindig rossz játékkal.”

                                                                                              Eszterházy Péter

Üzenem: „Csak sportszerűen, és győzzön a jobbik!” (7-8. edzés)

KEZDEK IZGULNI, lassan kezdődik a bajnokság és kiderül, hogy milyenek vagyunk. Elválik, hogy milyen a játékosanyagunk, és az is, hogy eddig milyen munkát végeztem a fiúkkal, hogyan készítettem fel őket. Hétvégén (holnap) már tétmeccsünk lesz: kupameccset játszunk. Ráadásul ez a mérkőzés nekem DUPLÁN FONTOS: egyrészt ebben a szezonban ez az első „éles” fellépésünk, másrészt az ellenfél csapata az én előző együttesem, amelyben játékosként és edzőként – kisebb-nagyobb megszakításokkal – közel 20 évet töltöttem el. Szóval presztízsmérkőzés lesz a javából.

Mikor összeállítottam a heti edzésanyagot, akkor ez a számomra nagyon fontos mérkőzés is – többek között – meghatározó tényező volt. Mivel most már természetesnek kell vennem L, hogy a keddi és a pénteki edzésre nem mindenki jön el, hanem csak az egyikre vagy a másikra. Így majdnem ugyanazokat az edzésgyakorlatokat vezényeltem le a fiúknak mindkét alkalommal. A különbség abból eredt, hogy kedden nem az „igazi” kapus állt a kapuban, pénteken már igen.

Az érdekesség kedvéért megemlíteném, hogy a 20 fős keretből mindkét edzésre 5-en (múlt héten 6-an), csak kedden 3-an (múlt héten 4-en), csak pénteken 6-an (múlt héten 4-en) jöttek el, és 5-en ( múlt héten 6-an) egyik edzésen sem voltak. EZ NAGYON NEM JÓ!

A előző blogomban a sikerről és a győzelemről írtam. Azt viszont nem említettem meg, hogy a SIKER, A SIKERES EMBER VONZZA A TÖBBIEKET, mint egy mágnes. A sikeres embereknek nagyon sok barátja, ismerőse van. A sikeres embereknek könnyebb támogatókat szerezni. A legtöbb „támogató”, „befektető”, szponzor csak azért menedzseli a csapatot vagy a sportolót, hogy ő is kiélvezhesse a sikerrel járó pozitív hatásokat. (A sikert menedzselik, és nem az embert.) A hosszútávon sikeres focicsapatnak nagyon megnő a szurkolótábora, a sikeres csapat játékosait sokkal többen kezdik el „szeretni”. Ez hatalmas motiváló tényező a győzelemre, sikerre éhes sportolóknak.

Viszont a SIKERTELENSÉG TASZÍTJA AZ EMBEREKET, legalábbis azokat, akik csak a siker miatt, és nem az egyéb emberi és közösségi értékek (a munka becsülete, tisztesség, bajtársiasság, hazafiasság stb.) miatt támogatják a csapatot. A többször is vereséget szenvedő, az adott osztályból kieső focicsapat szurkolói, támogatói, szponzorai hamar megfogyatkoznak. Ez nagymértékben demoralizálhatja és tönkreteheti a csapatot. Ha egy együttes nem összetartó, erkölcsileg, emberileg egymást tisztelő, közös múlttal rendelkező szakmai vezetőkből és játékosokból áll, akkor nemcsak a szurkolók tűnnek el a pálya széléről, hanem az ún. „ERKÖLCSI IDEGENLÉGIÓS” JÁTÉKOSOK és VEZETŐK is gyorsan kifogást találnak, hogy miért kell elhagyniuk az egyesületet.

Én ezt a folyamatot szeretném megelőzni:

 KEMÉNY, CÉLTUDATOS MUNKÁVAL SIKERES CSAPATOT SZERETNÉK!

Ezért vagyok mérges, ha kevesen jönnek el edzésre, és ha eljönnek, akkor nem teljes erőbedobással edzenek.

HÁT AKKOR NÉZZÜK A HETI EDZÉSEKET!

Bár most már18.30-kor van az edzés kezdési időpontja, de általában nem tudjuk pontosan megkezdeni a felkészülést, mert többen is munkából érkeznek, így sokszor késnek. Ilyenkor – időkitöltő jelleggel – a többiek cicáznak és atlétikus bemelegítést végeznek, amíg a „normál” edzést el nem tudjuk kezdeni. Ha már megjött mindenki, akkor kezdem mérni a 90 percet, a tényleges edzésidőt.

Az edzésanyag a következő volt:

A BEMELEGÍTŐ RÉSZBEN (25’): az „Ajax-féle” labdás koordinációs gyakorlatok voltak, amely során labdaátadásokat, bedobásokat, célirányos lefordulásokat, különböző átvételeket, levételeket, kényszerítőket, gyors beindulásokat kell végezni. (Közben gimnasztika volt.) 

A gyakorlat részletes leírása az éppen fejlesztés alatt álló „MEGYEI FOCI BELÜLRŐL” HONLAPOMON lesz megtalálható, amely szeptembertől lesz elérhető. Ezen a honlapon a július 17-től megtartott ÖSSZES EDZÉSEM TARTALMA olvasható lesz.

A FŐ RÉSZ 1. BLOKKJÁBAN (10’): „Kapura lövés felpassz után lefordulással” c. gyakorlat során a kapufákkal szemben két oszlopban felváltva hajtják végre a gyakorlatot a játékosok. A félpálya közepénél álló társ felpasszolja az indulócsel után feléje mozgó támadónak a labdát, aki befelé fordulva 16-20 méterről kapura lő. Bal oldalról jobb lábbal, jobb oldalról bal lábbal kell kapura lőni úgy, hogy megadom a célterületet: „hosszú felső”, „hosszú alsó” stb.

A FŐ RÉSZ 2. BLOKKJÁBAN (15’): „1:1 elleni játék üldözővel” gyakorlat során sípszóra indul a támadásvezetés: a támadó játékos (az üldöző előtt) 5 méter előnnyel indul a kapu felé. Gólt kell szereznie. Szabadon vezetheti a labdát, cselezhet, többször is lőhet, nincs megkötés. A lövés vagy szerelés után a védőtől vissza  lehet szerezni a labdát és újra lehet lőni, amíg a labda el nem hagyja a 16-os területét vagy a kapus nem birtokolja azt.

Szervezés: A támadás vezetés után szerepcsere következik. Az indulás: a félpályától, jobbról, középről majd balról történik. Ebből a gyakorlatból két kört kell végezniük a pároknak. (Ez 12 támadást jelent.) (Ezt a gyakorlatot kedden kihagyták a fiúk, mert nem volt kapus.)

A FŐ RÉSZ 3. BLOKKJÁBAN (20’): „2:1 elleni játék üldözővel” c. gyakorlat során a mindhárom játékos a félpálya vonalától indul: a labdás támadó a körívnél, társa az oldalvonalnál és az üldöző kettőjük között áll. Sípszóra indul a gyakorlat: a labdás indítja a szélen felfutó társát, akinek

a.) egy vagy két érintés után be kell adnia a középen érkező társának, akinek kettő vagy egy érintése van, hogy azt a kapuba juttassa. (Összesen három érintésük van az indítás után.) A védőnek vagy a külsőt vagy a belső támadót kell zavarnia.

b.) Ha a védő a belső játékos felé helyezkedik, akkor a külső támadónak három érintése van, hogy befejezze a támadást.

Szervezés: A hármasoknak „forgószínpadszerűen” mindhárom pozícióból 2-szer kell végrehajtani a gyakorlatot. Először a bal oldalon, majd a jobb oldalon. (Ez 12 támadást jelent.)

A FŐ RÉSZ 4. BLOKKJÁBAN (15’): „labdás nagykoordinációs feladat egész csapattal” c. feladat során labdajáratás után a szélső hátvédek által kezdeményezett támadásvezetés alapmozgásait gyakorolták a fiúk: éknyitást, beadásra érkező játékosok mozgását, védők felzárkózását. (A múltkori edzőmeccs hibáiból kiindulva kapta meg mindenki az adott posztok fő feladatait, feladatmegoldási módjait.)

Sajnos e a gyakorlat során is kiderültek a srácok alapvető taktikai hiányosságai a gyerekkorban való szakszerű képzés, felkészítés elmaradása miatt. Mivel itt amatőr szinten nincs arra idő (heti egy vagy két edzéssel), hogy a fiúk posztcserékkel, mindkét oldalon „unalomig” gyakorolják a különböző taktikai elemeket, ezért a NAGYON FONTOS, hogy A JÁTÉKOSOK KONCENTRÁLTAN FIGYELJENEK AZ EDZŐI UTASÍTÁSOKRA,  MAGYARÁZATOKRA.

A LEVEZETŐ RÉSZBEN (10’): A 16-oson kívülre letett labdát kellett sípszóra a kapuba juttatni. Ebből három kört csináltak a fiúk. Majd a végén levezető futás és nyújtás következett. (Kedden a felsőkapufát kellett megrúgni a fiúknak, csak utána mehettek be az öltözőbe. Néhányan „nem akartak zuhanyozni” J, de kb. 10 perc után beküldtem őket.)

Szóval a heti edzésmunkával nem voltam maradéktalanul elégedett, főleg ebben a felfokozott állapotban, amikor is hétvégén a lakóhelyemen lévő régi csapatom ellen fogom „csatába vezetni” a srácaimat.

A blogom írása közben mindig próbálom elkerülni a személyeskedést, hiszen Az edzésekkel, mérkőzéssel kapcsolatos események során szerintem nem a „KI ?”, „KIK?” kérdések a fontosak, hanem a „MELYEK A PROBLÉMÁK?”, „HOGYAN LEHET MEGOLDANI AZOKAT?”  dilemmákra adott válaszok a lényegesek. De most ebben a szituációban, mikor egykori csapatom ellen játszunk, elkerülhetetlenek a szubjektív érzések, gondolatok megosztása.

Ezért annyit üzennék az ellenfelünknek, a pacsaiaknak:

„CSAK  SPORTSZERŰEN, ÉS GYŐZZÖN A JOBBIK!”

A győzelem titka (3.edzőmeccs)

Tegnap a „Győzelmek Napja” volt. Olimpiai bajnok lett Berki Krisztián lólengésben és Pars Krisztián pedig kalapácsvetésben, és – „halkan megjegyzem” – mi is nyertünk az edzőmérkőzésünkön 3:0-ra.

„VAJON MIT ÉR A GYŐZELEM? MENNYIT ÉR EGY EMBER?”

Szerintem egy ember (legyen az egy sportoló, egy edző, egy tanár, egy asztalos vagy bármilyen tevékenységet végző) értékét egy adott közösségben (pl.: csapatában, egyesületében, munkahelyén, településén, országában stb.) való ismertsége illetve elismertsége adja meg.

Az ISMERTSÉG önmagában is kiemeli az egyént egy közösségből, függetlenül, hogy milyen értékes tagja az adott közösségnek. A tévében nap mint nap megjelenő színészt, sportolót, médiagurut vagy sima televíziós bemondót többre tartjuk az „átlagembernél” csak azért, mert országosan ismert, függetlenül attól, hogy milyen a jelleme vagy az értelmi képessége. (Lásd a „celebeket”!) A kapcsolati tőke nagyon fontos a mai világban. Az ismertség több (érdek)kapcsolat kialakítását feltételezi, ami hasznos lehet a közösség számára. (Sajnos a valóságban legtöbbször a fordítottja fordul elő: inkább  a „celeb” élősködik a közösségen.)

Az ismertség mellett vagy helyett (?) fontos, ha nem fontosabb tulajdonság az ELISMERTSÉG. Az elismertség egyfajta teljesítményt feltételez. Egy adott közösség elismeri tagjainak, csoportjainak  valamilyen tevékenységét.

A sportban, a labdarúgásban (azonos célok és érdekek mentén) közösséget alkot – többek között – a csapat, az egyesület, a szurkolótábor is. (A szurkolótábor létszáma, területi eloszlása attól függően, hogy egy csapat milyen szintű – helyi, megyei, országos vagy nemzetközi – versenyen vesz részt, folyamatosan változhat, bővülhet.)

Egy személy (sportoló, edző, vezető, szurkoló)  elismertségét egy adott közösségben alapvetően az érdekek határozzák meg. (Az érzelmek, hormonok is néha beleszólnak egy jóképű focista vagy edző esetén! J) Egy gólvágó csatár, egy magabiztos kapus, egy rutinos edző, egy pénzes szponzor mind-mind a közösség (pl.: a csapat, az egyesület, a település, a régió vagy az ország) eredményességét szolgálják. 

Ha ügyetlen egy játékos, ha erélytelen egy edző, ha a vezető nem tudja előteremteni a sportolás költségeit, nem lesznek értékes tagjai az adott közösségnek. Egy-egy ember több szállal is kapcsolódhat másokhoz. Sokan számos kollektíva közös tagjai is. (Pl.: Többen lehetnek abban a helyzetben, hogy nemcsak a helyi focicsapat tagjai, hanem a település lakói is, esetleg azonos munkahelyen dolgoznak vagy együtt járnak kocsmába vagy templomba.) Ebben az esetben előfordulhat, hogy valaki az egyik közösségben nem értékes, elismert személy, viszont a másikban igen. Ilyenkor ebből a csoportból (csapatból) a gyenge teljesítménye miatt kisebb az esélye, hogy  kiközösítik. Ezért van az, hogy eredménytelenség esetén az idegenlégiós edző vagy játékos gyorsabban „repül” a csapatból, mintha helyi lenne.

Ezért azt tanácsolom a kollégáknak és az idegenlégiós játékosoknak, hogy próbáljanak beépülni az adott kollektívába, vegyenek passzívan vagy aktívan részt a helyi település egyéb közösségi rendezvényein is! Nagyon fontos, hogy az edzések és a hazai mérkőzések után ne siessenek haza, hanem beszélgessenek el egy picit az élet különböző dolgairól! Érdeklődjenek egymás iránt.! (Ezt a hazai játékosoknak is ajánlom !!! J)

A vezetőknek pedig az legyen az egyik feladatuk, hogy teremtsenek olyan körülményeket, hogy a játékosoknak, edzőknek és esetleg a szurkolóknak, rajongóknak is legyen lehetőségük az összetartásra. (Nálunk a helyszín rendelkezésre áll: a sportbüfé nyitva van. Gyertek fiúk! J)

Egy közösségben bizonyos szintű teljesítménye miatt elismert lehet egy egyén és egy csoport (csapat) is. Ugyanazon teljesítményt viszont a közösség tagjai különböző mértékben ismerhetik el, tarthatják fontosnak. Ez egyrészt attól is függ, hogy valaki milyen módon, milyen mértékben segített az adott teljesítményt elért egyénnek vagy csoportnak (csapatnak), illetve a neveltetése, élettapasztalata, empátiás képessége, az adott tevékenységhez (pl.: sportoláshoz, labdarúgáshoz) milyen emlékek, érzelmek fűzik. (Pl.: maga is valamikor focizott, sportolt vagy éppen látta élőben játszani a brazil válogatottat.)

A versenysportokban a győzelem is egyfajta magasabb teljesítményt feltételez. (Legalábbis az ellenfélhez képest.)  Nagyon fontos, hogy A GYŐZELEM NEMCSAK AZ EGYÉN VAGY  A CSAPAT SIKERE, hanem felkészülésben, a versenyben segítő közösség (a család, az egyesület, az edző, a  szponzorok, a helyszínen szurkolók stb.) győzelme, sikere is.

Sőt egészen erős pozitív érzéseket kelthet a siker más típusú, a teljesítményhez, győzelemhez közvetlenül nem kapcsolódó közösségek tagjaiban is. Hiszen léteznek olyan szurkolók, akik gyakorlatilag nem segítik a sportolókat, hiszen nincsenek a helyszínen. Televízióban nézik a versenyt (a meccset), vagy másnap az újságban olvassák el az összefoglalót, az eredményeket. Ők csak az sikeres szurkolásból merítik a pozitív érzéseket. Ők a SIKERLOPÓK!

Biztosan nagyon sok magyar mindkét öklét rázva ugrált örömében, mikor Londonban Gyurta Dániel  elsőként ért a célba, pedig életében nem találkozott vele, és úszni sem tud. Csak azért szurkolt neki, mert MAGYAR, a magyarok közösségéhez tartozik!

De biztosan nagyon sok magyar ember egyáltalán nem is nézi az olimpiát. Nem érdekli őket, hogy olyan magyar sportolók versenyeznek, akik több éven keresztül napi 6-8 órát edzettek, hogy ezen az egy versenysorozaton jól szerepeljenek. Nem foglalkoznak azzal, hogy tegnap fantasztikus teljesítménnyel olimpia bajnok lett Pars Krisztián és Berki Krisztián dicsőséget szerezve Magyarországnak, a magyar embereknek. Nagyon sajnálom az ilyen típusú embereket! Sajnos ez nevelés kérdése, nem az ő hibájuk, hanem azoknak, akik így „nevelték”, „felnevelték” őket!

Fontos, hogy mi – sportolók, edzők, vezetők – megbecsüljük az igazi szurkolókat, akik kilátogatnak a meccsekre, személyesen buzdítják a csapatot és lehetőségeikhez képest valamilyen módon támogatják az egyesület működését. Sokszor az ilyen típusú embereknek a legnagyobb örömforrásuk a mi játékunk, a győzelmünk, hiszen egy átlagembernek nem sok lehetősége van a versenyzésre, kiemelkedő eredmények elérésére. Nekünk is jó, nekik is jó! Csak győzzünk!!! J

A GYŐZELEM TITKA:

felkészültek legyünk és mindig gyengébb ellenféllel játszunk!

„Felejtsd el a tökéletességet, … !” (5-6. edzés)

Múlt hétvégén tehát nagy nehezen nyertünk. Sok ziccert hagytunk ki, és az összjátékkal is voltak gondok, sokat hibáztak a fiúk. (Persze az ellenfél meg többet! J)

„A hibák visszajelzések a teljesítményünkről. A győztesek sokkal több hibát követnek el, mint a vesztesek. Ezért tartoznak ők a győztesekhez. Több visszajelzést kapnak, mivel többször próbálkoznak. Az egyik legnagyobb baj a vesztesekkel az, hogy hibáikat túl komolyan veszik, és nem veszik észre a bennük rejlő lehetőségeket.”

Andrew Matthews amerikai író

A fenti idézet nagyszerűen rávilágít arra, hogy a hibák az élet (köztük a labdarúgó-felkészülés) természetes velejárói, viszont illik belőle tanulni, ha fejlődni szeretnénk.

A heti edzésanyagot az edzőmérkőzésen tapasztalt HIBÁK és az általam összeállított OKTATÁSI ANYAG  határozta meg. Mivel számítottam arra, hogy a keddi és a pénteki edzésre nem mindenki jön el, hanem csak az egyikre, így ugyanazokat az edzésgyakorlatokat vezényeltem le a fiúknak mindkét alkalommal. (Az érdekesség kedvéért: a 20 fős keretből mindkét edzésre 6-an, csak kedden 4-en, csak pénteken 4-en jöttek el, és 6-an egyik edzésen sem voltak.)

Az edzésanyag a következő volt:

• A bemelegítő részben (35’): páros labdás gyakorlatok, közben gimnasztika és különböző iramú rövidtávú futások, dzsoggolások voltak. Azért volt ilyen hosszú a „bemelegítés”, mert az edzésre való ráhangolódás mellett az aerob állóképességet is próbálom „titokban” fejleszteni. A folyamatosan végrehajtandó, változatos (80 %-ban) labdás gyakorlatok során szinte észre sem veszik a fiúk, hogy milyen gyorsan telik az idő. (Csak egy „picit” szoktak megizzadni. J)
• A fő rész 1./a. blokkjában (15’): 2:2 ELLENI JÁTÉK SORÁN a páros védekezés illetve támadás fontosabb döntési elveit, megoldási módjait ismertettem a fiúkkal KÖZÉPEN KEZDEMÉNYEZETT TÁMADÁS ESETÉN. Miután a játékosokat két (támadó ill. védekező) csapatra osztottam, kezdődhettek a támadásvezetések. Az egymás mellet kb. 20 méterre lévő két támadó a félpálya közepétől indult. Passzolhattak, labdát vezethettek, de NEM CSERÉLHETTEK HELYET. A védő pár (mint két belső játékos) a pálya középétől a két kapufa szélességében kezdhették meg a védekező mozgásukat. Először néhány gyakorlatot oktatási jelleggel, – néha megállítva a fiúkat, a hibákra és a megoldási módokra felhívva a figyelmet – végeztettem, majd versenyszerűen is. 10 db támadásvezetés után a csapatok szerepet cseréltek.
• A fő rész 1./b. blokkjában (15’): 2:2 ELLENI JÁTÉK SORÁN a páros védekezés illetve támadás fontosabb döntési elveit, megoldási módjait ismertettem a fiúkkal SZÉLEN KEZDEMÉNYEZETT TÁMADÁS ESETÉN. Ebben az esetben a két támadó a félpálya szélétől indult egymás mellől kb. 20 m-re. A külső indulhatott labdavezetéssel a kapu felé, a belső játékosnak pedig kötelező volt MÖGÖTTES ELFUTÁSSAL kifelé nyitni. Ezen kívül semmilyen más megkötés nem volt. A védők (egy belső és egy szélső védő) az alapvonaltól 25 méterre kezdhették meg a védekező mozgásukat. Először néhány gyakorlatot oktatási jelleggel végeztettem, majd versenyszerűen is. 10 db támadásvezetés után a csapatok szerepet cseréltek.
• A fő rész 1./c. blokkjában (15’): 2:2 ELLENI JÁTÉK SORÁN a páros védekezés illetve támadás fontosabb döntési elveit, megoldási módjait ismertettem a fiúkkal EGY KÖZÉPPÁLYÁS ÉS EGY ÉK ÖSSZJÁTÉKA ESETÉN. Ebben az esetben az egyik támadó a félpálya széléről indult labdavezetéssel a kapu felé. A másik játékosnak az ék pozíciójából (a belső védő mellől, a szélső hátvéd mögött) ütembe indulva kötelező volt KIFELÉ NYITNI. Ezen kívül semmilyen más megkötés nem volt. A védők (egy belső és egy szélső védő) az alapvonaltól 25 méterre kezdhették a védekező mozgásukat. Először néhány gyakorlatot oktatási jelleggel végeztettem, majd versenyszerűen is. 10 támadásvezetés után a csapatok szerepet cseréltek.
• A fő rész 2. blokkjában (15’): 4:4 ELLENI JÁTÉK SORÁN a „négyes láncban” való védekezés fontosabb döntési elveit, megoldási módjait ismertettem a fiúkkal Miután a játékosokat három 4 fős csapatra osztottam, kezdődhettek a támadásvezetések. (Két 4-es csapat dolgozott, egy pihent és figyelt.) A támadó négyes a félpályától indult teljes szélességben. A védő négyes tagjai a 16-os vonalára felállva kezdhették meg a védekező mozgásukat. Először néhány gyakorlatot oktatási jelleggel, – néha megállítva a fiúkat, a hibákra és a megoldási módokra felhívva a figyelmet – végeztettem, majd versenyszerűen is. 5 percenkét a csapatok szerepet cseréltek.
• A levezető részben (10’): az eredeti két csapat lövő verseny formájában döntötte el, hogy „ki a legény a gáton”. A 16-oson kívülre letett labdát kellett sípszóra a kapuba juttatni. Ebből három kört csináltak a fiúk. Majd a végén levezető futás és nyújtás következett.

Egy picit az edzés hosszabbra sikerült mint a szokásos 90 perc, de nem bánták a fiúk, hiszen szükségük van a fejlődésre, szükségük van a sikerekre. Hétvégén az edzőmeccsünkön GYŐZNI KELL!!!

És biztos ismerték J  az alábbi mondást:

„A győzni akarás mit sem ér, ha nincs meg az akaraterőnk a felkészüléshez.”

Juma Ikangaa maratoni futó

Ha nem, akkor remélem, hogy majd elolvassák ezt a blogot! J

Ha már úgy is az „idézetek lázában égek” J, akkor végezetül hadd ajánljam Andrew Matthews amerikai író bölcs gondolatát minden olvasómnak:

„Felejtsd el a tökéletességet, és a javulást célozd meg!”